Visszatérő igény a Menekültügyi Törvény módosítása is, hogy biztonságos országokból érkezők ne nyújthassanak be menedékkérelmet Szlovéniában. Az emberek többsége tiltakozik a határ menti befogadóállomások nyitására irányuló tevékenységek ellen is. Úgy tudjuk, hogy kormánytisztviselők előkészítettek egy ilyen célú szigorító jogszabály-csomagot, de az „elsüllyedt” Cerar miniszterelnök fiókjában…
Božo Predalič
BP: Mint láthatja, ezek a civil kezdeményezések azt kérik, hogy csináljuk azt, amit Magyarország! A fő ok, amiért önöknek nincs ilyen gondjuk, az az, hogy már az elején nagyon keményen reagáltak a jelenségre. A kormányunk azt mondja, nem lehetséges így reagálni, mert ez sértené az európai értékeket.
Azt is mondják, ez globális probléma, és az ilyen kis országok, mint a mienk, nem tehetnek sokat ellene.
Van azonban egy érdekes dolog: akárhányszor választás van ebben az országban, az illegális migráció előtte pár héttel szinte megszűnik!
Nincs határvédelmi együttműködés Szlovénia és Horvátország között?
MK: Kellene lennie, de valójában nincs. Az elmúlt években volt a horvátokkal egy vitánk a pontos tengeri határainkról. A médiában nincs nyilvános feszültség, de világos, hogy a kormányok nem működnek együtt. Mielőtt belép Horvátországba, a migránsok többsége Bosznia-Hercegovinában tartózkodik. Ott katasztrofális a helyzet. Főleg éjszaka, de nappal is. Van néhány falu, ahol több a migráns, mint a helyi lakos. Attól tartunk, hogy ez nálunk is bekövetkezhet.
Láthatjuk a statisztikákban, hogy Szlovéniában többnyire pakisztáni, algériai és marokkói állampolgárok nyújtanak be menedékkérelmet. Van arról információjuk, hogy ezekből az országokból hogyan tudtak eljutni idáig?
MK: Néhányan repülővel jönnek Boszniába és Szerbiába, onnan pedig autóval vagy gyalog teszik meg az utat. Ezek az emberek később eldobják az útleveleiket vagy személyi igazolványaikat.
BP: Ezeknek az illegális bevándorlóknak nincs joguk menekültstátuszra, mivel ahhoz az kellene, hogy veszélyes városból vagy térségből jöjjenek, de azt gyanítjuk, hogy nem onnan jönnek. Nem tudjuk valójában, hogy pontosan hány évesek és honnan jönnek. A többségük fiatal, ereje teljében lévő férfi, és csak néhány nő van köztük. Ezek a férfiak a saját országukban harcosok is lehetnek. Sok, a kormány által támogatott nem kormányzati szervezet (NGO) van, amely segíti őket: például olyanok, amelyek elmennek Boszniába, Bihacba, ahol bankkártyákat, ételt és pénzt adnak nekik. Ismerünk olyan példát, hogy
a helyiektől 500 eurós bankjeggyel akartak élelmiszert venni egy olyan részen,